Tanulságos történet: Kültéri modellfotózás

(tanuljon belőle mindenki, fotós is és asszisztens is)

A sztori (amiről szó van), egy fotós szenvedte el pár hónapja. Egy barátja a Dunán fotózott egy hajón, állványon volt neki egy Canon 580EX II vaku egy beauty dish-sel, majd egy óvatlan pillanatban egy kósza szellő az egész cuccot beborította a Dunába. A beautyra szerelt vaku ma is ott sodródik valahol a mederben, tán már ki is ért az országból.

Ők meg a Lupa tó partján fotóztak, Budapest mellett. Egy modell, egy asszisztens és a fotós. Délután 3-kor kezdték a fotózást, a modell leült egy vízben lévő lapos kőre. Mivel erős ellenfényben ült, ezért bekészített egy állványon két vakut egy visszaverő ernyőbe irányítva. Mindkettő rádiós kioldóval, az egyik egy Canon 430EX II a másik egy Yongnuo YN-560II, a két legjobb, leghasználhatóbb rendszervaku. Megkérte az asszisztensét, hogy fogja az állványt, amíg ő fotóz, mert volt egy kis szellő, és az ernyős setup-ot elég hamar fel tudja borítani a legkisebb légmozgás is. Lőtt két képet a sziklán ülő lányról, majd valami miatt úgy határozott, hogy visszaszalad a felszereléséhez, talán objektívet cserélni, passz! Miközben matatott a cuccai között a szeme sarkából látta, hogy az asszisztens is odajött a cuccokhoz és ő is elkezdett keresni valamit (vagy valami hasonló történt).

Szóval miközben mindketten bőszen matattak, a modellük egyszer csak elkezd üvölteni: “Vigyááázzz!!!” Ekkor látták meg, hogy a duplavakus felszerelés épp fejest ugrik a tóba. Még csak dőlt, de mivel 8-10 méterre voltak, nem tudták elkapni időben és a felszerelés csobbant egyet. Sűrű b*megelés közepette kivették az elemeket a vakukból és a nap többi részét a napra kitéve töltötték. A Canon vakun nem volt látható nyoma a beázásnak, de a Yongnuo LCD kijelzőjének egyik fele bepárásodott, a másik felében pedig állt a víz, annyira, hogy aznap konkrétan vízmértékként is használhatták volna. Bár a fotózást folytatták másik két vakuval, illetve derítőlapokkal, az asszisztens pedig elnézést kért. Fotós – asszisztens felállásban mindketten gyakorlatlanok voltak, az egyiküknek ez volt a második alkalom, hogy fotóssal dolgozott, de a fotós is elég ritkán dolgozott asszisztenssel. :)

Tanulságok, amiket mindenkinek javaslok, hogy fogadjon meg:

1. Ne sajnáld a pénzt állványra! Nekem otthon ilyen gagyi párezer forintos állványom volt, amikor még egyetlen csupasz rendszervakuhoz kellett, stabil talajon, elég volt, de egy ernyős, két-három vakus szetthez egyenetlen talajon már édeskevés. Ide már komoly stúdióállvány szükséges, vagy akár egy tripod. De talán a legbiztosabb megoldás, ha asszisztens tartja egy rúdon, ehhez viszont komoly vakutartó fej kell, mert a gagyik hamar lefittyednek, kicsavarodnak, kilazulnak a súly miatt.
2. Használj állványsúlyt! Szerezz be egy homokzsákot, fémsúlyt, akármit, ami lesúlyozza az állványodat. Ha semmi nincs, tegyél egy követ a lábak merevítőjére. Ha megkarcolja, hát megkarcolja, inkább a festék jöjjön le az állványról, mint a többtíz vagy épp többszázezres felszerelés boruljon, jobb esetben a földre, rosszabb esetben a betonra vagy a vízbe.
3. Legyetek többen egy fotózáson!
   • Kérj meg barátokat, fotós társakat, hogy jöjjenek veled. Több szem többet lát, több kéz többet fog, ez az egyik dolog.
   • A másik, hogy néha hirtelen ötletek jönnek, menjünk ide, menjünk oda egy-egy képet lőni. Ha kevesen vagytok, akkor vinni kell a komplett felszerelést, ami idő, és a cuccolás lehet, hogy a hirtelen jött kreatív ötleteket is megöli, a modell is kiesik a ritmusból. Ha többen vagytok, akkor egy ember ott tud maradni őrizni a felszerelést, amíg ti meglövitek azt az 1-2 képet egy közeli helyszínen.
   • A harmadik dolog pedig, hogy ha modellt fotózol, nem hagyhatod figyelmen kívül, hogy – valószínűleg – egy dekoratív lánnyal vagy nyilvános helyen, aki jó eséllyel a legjobb formáját hozza: ki van sminkelve, szép a haja, csinosan vagy épp kihívóan van öltözve, ráadásul még pózol is. Ez számos konfliktust szülhet, amibe ha csak ketten keveredtek, rosszul jöhettek ki a dologból. Nálunk a Lupa tónál két részeg pasas keveredett arra, füttyögtek és leribancozták a modellt. Nem kellemes dolog, de szerencsére a modell nem hallotta (profi modell magára, a kamerára és a fotósra koncentrál munka közben, nem a környező emberekre), ők pedig ennél nem mentek tovább. Viszont lehetett volna rosszabb is. Ők ketten voltak, akár oda is jöhettek volna zaklatni vagy a modellt, vagy az asszisztensemet, aki szintén egy csinos hölgy. Én meg egyedül voltam férfi, nem vagyok verekedős típus se, így két részeggel jó eséllyel meggyűlt volna a bajom, ha kikezdik a lányokat. Így csak meghúztuk magunkat, nem figyeltünk rájuk, de ha ott lett volna velünk még 1-2 pasi, valószínű nagy ívben elkerülnek bennünket.
4. Ne bízz 100%-ig az asszisztensedben! Na ez némi magyarázatért kiált. Ha állandó asszisztensed van, akivel évek alatt már összeszoktatok, természetesen megbízhatsz benne. Ha olyan asszisztensed van, akinek effektíve ez a munkája, és van gyakorlata, akkor is bízhatsz benne. De valljuk be, a legtöbb fotósnak azért ez nem adatik meg. Haverokat, barátokat, fotós társakat kérünk meg rendszerint, hogy segítsenek tartani a derítőlapot, meg cipelni a felszerelést a kocsitól a helyszínre, és vissza, vagy épp egyik helyszínről a másikra. Egy ilyen szituációban nem várhatjuk el, hogy az asszisztensünk mindenre gondoljon, olvassa a gondolatainkat és éber legyen. Ha az asszisztensed ráadásul egy fotós társad, elkerülhetetlen lesz, hogy ő is akar majd pár képet lőni, és már rögtön fotósként lesz jelen lélekben, és nem éber asszisztensként. Ha ilyen szituációban vagy, fotósként MINDEN ami történik, a te felelősséged! Ne várjunk csodát!

A cikk szerzője: emkorec - FotóSarok